Transzperszonális pszichológia

Abraham Maslow - a modern transzperszonális pszichológia atyja - mutatott rá, hogy a pszichológia területén 4 nagy "erő" működik:

• Viselkedéslélektan (tárgyilagos-tapasztalati megközelítések)
• Pszichoanalízis (pszichodinamikus és pszichoszexuális megközelítések)
• Humanisztikus (személyközpontú megközelítések)
• Transzperszonális (spirituális és transzcendentális megközelítések)
  

 A transzperszonális pszichológiát az élet összes állomása, a tudatosság összes szintje érdekli. Elfogadja az első három iskola (pszichológiai irányzat) összes érvényes megállapítását, majd megpróbálja elméletben összekötni és egyesíteni őket magasabb szintek iskoláival, pl. a jógikkal, a szentekkel és a bölcsekkel. Tartalmazza a hagyományos lélektant, de túl is megy rajta. Transzcendencia: egyszerre megy túl az adotton, vagyis megtagadja, és közben tartalmazza azt, vagyis megőrzi.

"A kettősségen túli":

Jung és Nietzsche egyaránt azt vallotta - az összes kultúrában élő örök filozófussal egyetemben -, hogy létezik egy olyan spirituális dimenzió, amely maga "túl van jón és rosszon". Ez a "túl" az egyik olyan terület, amelyet a transzperszonalisták kutatnak.

Nehéz olyan kifejezéseket találni, amelyekkel leírhatnánk azokat az állapotokat, melyek egyaránt részesülnek a végesben és a végtelenben, a formában és az ürességben, az időben és az örökkévalóságban, a lélekben és a szellemben. Új kifejezésre volt szükség azokra a létállapotokra, amelyek tartalmazták a hagyományos emberséget, de túl is mentek azon. Amikor megalapították a Negyedik Erő pszichológiáját, a "transzperszonális" kifejezés mellett döntöttek.

"A személyiségen túli":

A valós, anyagi világban megélt Énünk az alapja ennek az életnek. Ha ez a személyiség tele van hiánnyal, például szeretethiánnyal vagy akár az önbecsülés hiányával, akkor bármelyik vallásba kapaszkodás csupán menekülés lesz mindaddig, míg a hiányaink fájdalmával nem kezdünk valamit ITT és MOST, a saját eszközeinkkel, a valós emberi kapcsolatainkban.

A spiritualitás nem ad felmentést a hétköznapok alól. Sőt. Épp arra szólít, hogy a mindennapi életünket annak összes gyakorlati velejárójával megéljük, csináljuk - a lehető legnagyobb odaszentelődéssel.

A transzperszonális pszichológia nem tagadta meg a pszichológia eredményeit, beleértve Freud és Jung nagyra értékelt munkásságát.
Mint az igazi személyiségfejlődés esetében is, a múlt integrálva van, hasznosan és tudatosan beépítve. Az a megközelítés, amely túllépett a személyiség hagyományos itt és most határain, amely "személyiségen túlinak" nevezi magát (innen a transzperszonális szó) -, csak azért léphetett ekkorát, mert megvan a lépcsősor, ami idáig elvezetett.

"Túl a személyes (mindennapi) oldalunkon": elsősorban azt az érzésünket segít megfogalmazhatóvá és vizsgálhatóvá tenni, hogy az élet és az emberi tudat több, hatalmasabb, mint amit a szemünkkel láthatunk, és a kezünkkel megfoghatunk. A transzperszonális szemléletű életfilozófia vagy szakmai munka következetesen keresi és realizálja a magasabbrendű humán értékeket a mindennapok valóságában. Kulcsfogalma a tudatosság és a növekedés, mind a fizikai, gyakorlati síkon, mind a kapcsolatok, érzelmek területén, mind pedig a spirituális, transzcendens élményekben.

A transzperszonális csúcsélmények felidéztetése terápiás hatású azáltal, hogy a kliensben tudatosul: "az élet jó, létezik rend, része vagyunk ennek a rendnek, része vagyunk az egésznek, biztonságban vagyunk." A transzperszonális szemlélet pedig segít a szenvedést is megélni és magasabb szintre emelni.

A transzperszonális pszichológia a spirituális tanítások és a nyugati értelemben vett pszichológiai tudomány harmonikus kombinációja.

A belső munka:

"A belső munka a transzperszonális pszichológia segítségével válaszokat ad mai zaklatott, talán irányvesztett életünk alapvető kérdéseire - arra, hogy honnan jövünk, hová tartunk, és mi az egésznek az értelme.

Hármas ösvényt tár fel előttünk:

• Az első a hamisítatlan önismerethez vezet, messze túl a szokványos racionális, felületes keresgélésen, belső képek és jelképek segítségével. ( Ehhez nyújt segítséget a KIP -katatím imaginatív pszichoterápia)
• A második kiszabadít a merőben személyes, "perszonális" világképből és rámutat emberi kapcsolataink lényegére, buktatóira és lehetőségeire.
• A harmadik tudatosítja bennünk a ma gyakran elhanyagolt lelki-szellemi dimenziót, a psziché központját, ami minden belső munka célpontja és hozzátartozik teljességünkhöz.