Ajánlások 

Amit az önismereti munka és a terápiás folyamat adott nekem: 

"A gyerekekkel itthon töltött idő beszűkítette a világomat. Ugyan új galaxisok nyíltak meg velük és miattuk, de a régi önmagamból sokat nem találtam, amikor kellett volna. Fruzsina terápiája során egy olyan önismereti utazásra vállalkoztam, amiben újra megtalálhattam elveszett részeimet. Egészséges önképet, önbizalmat kaptam és megtanultam kijelölni a határaimat. Mindezt humorral és szeretettel. A terápiát azonban nem fejeztük be, ugyanis mostmár olyan mélységekbe is bemerészkedtem, ami -az esetleges fájdalmak és nehézségek ellenére- új örömöket is hoz az önmagammal valo ismerkedésben. 

Amikor az embernek fáj a foga, elmegy a fogorvoshoz. Sokszor húzza, amíg húzhatja, de előbb vagy utóbb ott köt ki. Ha valakinek fáj a lelke, húzza, amíg csak tudja. És még azután sem megy el pszichológushoz-mondván, hogy ő nem hülye...! Fruzsina hiteles ember. Nem akar más lenni, mint aki. Még látszani sem akar másnak. És ez erőt ad. Szakértelme és szeretete mellett erőre kapunk, fölállunk, megyünk tovább, "

Anten Gabi

Amit az önismereti munka és a terápiás folyamat adott nekem:

Sok-sok munkát. Ennek hozadékaként egyre jobban megismertem önmagamat, megértettem a körülöttem élők viselkedését, helyzetét.

Bizonyosságot, hogy nem feltétlen az a jó és helyes út amit én annak gondoltam.

Megtanultam hinni magamban, elhinni, hogy jó ember vagyok. Képes vagyok megoldani a problémáimat, irányt mutatott, és segített rátalálni erre az útra. Meghúzni a határaimat, bár ezen még van mit erősíteni. :)
Mélyítette a hitemet, Istennel való kapcsolatomat.
Mindezeket teljes elfogadással, sosem ítélkezve vagy bűntudatot keltve.
Nem mondom, hogy könnyű feladat, de nagyon-nagyon csodálatos ez az utazás, érdemes belevágni, megéri!

Edit

Amit az önismereti munka és a terápiás folyamat adott nekem:

Amit a 9 hónapos terápiás munkának köszönhetek Veled, az az, hogy épkézláb ki tudtam kecmeregni egy válságból, amit a kislányom apukájától való elválás hozott az életembe. Mind nőiségemben mind pedig emberileg az önbizalmam hihetetlen mértékben sérült. Te segítettél abban, hogy az önértékelésem a helyére kerüljön, illetve hogy bízzak a jövőben.

A személyes tapasztalataid, a kisugárzásod és a jóságba, a Jóistenbe vetett hited meggyőztek arról, hogy a terápiát folytatni helyes és jó döntés, még ha alkalmanként nehéz és erőpróbáló is.

Örülök, hogy végigvittél a legrögösebb útszakaszon, s akkor tudtunk egymástól elválni, amikor már éreztem, és Te is éreztetted, egyedül is megállok a lábaimon, sőt tovább tudok haladni egy érzelmileg és barátilag támogatott életben.

Natasa

Amit az önismereti munka és a terápiás folyamat adott nekem:

Újból beszélgetek Istennel.

Közeledések, közelebb engedések magamhoz (testemhez, lelkemhez), problémákhoz, Istenhez.

Ezt példaadással segíti Fruzsi, mesél saját nehézségeiről, vagy más eseteiből hoz fel példát. Így nem érzi magát egyedül az ember a problémával.

Lelkileg lemerevedett állapotból elindultam a felengedés, az "újramelegedés" útján, J önismeret által. Ezzel megismerve azokat az utakat, hogy hogyan tudok ÉN segíteni MAGAMNAK.

Egy olyan ember számára, aki rendkívüli módon függ mások véleményétől (ezen is dolgozunk, de még van mit), hihetetlenül felszabadító, hogy valakinek MINDENT elmondhat, nem kell számolni azzal, hogy ki, mit fog szólni. És az is, hogy tudom, a válaszok amiket kapok csak és kizárólag engem segítenek, rólam szólnak, értem vannak. Ezt köszönöm!

Andrea

Amit az önismereti munka és a terápiás folyamat adott nekem:

Szeretem az életet, ezt bizonyosan tudom. Szeretem, mikor van erőm és képes vagyok látni a csodáit.

Nem volt megfogalmazott problémám. Csupán azt éreztem, hogy valami nem jó. Bennem. A hangulatom hullámzása már-már felőrölte a mindennapjaimat. Nem volt rá magyarázatom, miért érzem néha úgy, hogy nem érdemes felkelnem. Nincs erő, mely 'ébredésre' bírna. Csak feküdtem s bámultam ki az ablakon, szenvedtem, fájt a lelkem és sírtam. Pár óra múlva pedig mintha elfújná a szél, boldogan elkezdtem a napom. Szörnyű volt nap mint nap így ébredni. Nem tudtam, nem értettem. Ami tiszta volt saját magam előtt, hogy folytonos belső szorongással élek, s úgy érzem, nem tudom cipelni ezt a súlyt és nem tudok megbirkózni a mindennapokkal. Elégedetlen vagyok, s alapvetően nem tudom érezni a boldogságot.

Eljutottam arra a szintre, mikor már úgy éreztem, nem tudom egyedül megoldani a problémáimat, nem fogom tudni kirángatni magamat ebből az állapotból segítség nélkül.

Ekkor döntöttem úgy, hogy felkeresem Fruzsinát. Nem ismertük egymást, egy kedves ismerősöm ajánlotta Őt. Ahogy már írtam, nem volt megfogalmazott problémám, csupán egy állapotom. Egyszerűen csak 'megérkeztem' hozzá.

Hosszasan írhatnám, hogy honnan hová jutottunk, de inkább arról szólnék, mit kaptam a pár hónap alatt:

Önismeretet, tisztánlátást. Felfedtünk olyan problémákat, amikről nem is gondoltam, hogy léteznek. Nem Fruzsi 'adta a számba' ezeket, a segítségével magam eszméltem rá. És ez jó. Őszintén beszélhettem minden bennem felmerülő kérdésről és kételyről. Fruzsi személyisége, kisugárzása már alapvetően megnyugvás volt minden alkalommal, szerettem menni. Az élet nagy kérdéseit próbáltuk megválaszolni, mert erre volt szükségem, hogy megnyugvásra leljek.

A legfontosabb, ahova elvezetett a terápiám, az a Jóisten. Fontos volt ez számomra, valahol mindig is bennem volt, mindig is hittem, de volt egy pont, ahonnan nem léptem tovább. Rengeteg kérdésem volt, szerettem volna többet tudni róla és érezni a jelenlétét. Véletlen, szerencse, vagy Isteni vezérlet, hogy pont Fruzsihoz vezetett, aki nem mellesleg teológus. Csodálatos volt megélni az emberi psziché és a bennünk lévő Isteni rész összefonódásának folyamatát. 

A terápiám addig tartott, amíg megfogalmaztam mindent, ami akadályoz és tudtam rá a válaszokat, ami előrevisz. Láttam és átláttam a problémáimon. Ma már sikerül felkelnem akkor is,ha nem látom értelmét, mert csupán egy pillanatig tart. Van egy kéz, amely mindig kinyújtva van felém, bármikor megfoghatom, és mindig segít felállni..

Köszönöm.

Eszter